Mathias Dammer családapa, farmer, túravezető valamint egyik megálmodója és létrehozója a Trans Ecuador Mountain Bike Route-nak és a boliviai Kordillerákat átszelő Mama Coca utaknak. Outdoor életformája azonban nem sétagalopp, akívitását majdnem derékbatörte egy mászóbaleset, ám ezt követően hét év múltán mégiscsak visszatért szenvedélyéhez a mountain bike világán keresztül.

Ecuadorban született német származású, gazdálkodó családba, ahol jelenleg is két fivérével közösen dolgoznak a permakulturás farmjukon, teheneket tartanak, biotermékeket állítanak elő és járják a hegyeket az Andokban, a világot, ahol lényegében felnőttek. Mathias viseltes pólójának felirata, amelyet kalandjai során rendszerint visel, hűen tükrözi látásmódját: minden jó az életben, ami vad és szabad.

Testvéreihez hasonlóan az élet értelmét az egyszerű, egészséges és nagyjából önellátó életvitelben találja meg. Az általa használt biciklis felszerelés, a csomagtáskák nagy része saját készítésű, vázszerkezetes családi házát is maga építette, azt megelőzően egy jurtában éltek feleségével és lányával együtt.

Mathias természethez fűződő élményei tinédzserkorban kezdődtek, hét éves volt, amikor a három fivér elindult élete első nagy kalandjára, egy négynapos lovastúrára a hegyek közé egy meglehetősen laza nagybácsi kíséretében, aki megmutatta számukra a tűzrakást, főzést, bevezette őket az útvonalak tervezésének és az állatok gondozásának tudományába.

A hegyikerékpározás iránti szeretete nemsokkal azután kezdődött, amikor apja, Francisco – aki szintén rutinos kalandor és felfedező – mindhárom fiú számára hegyikerékpárt vásárolt az USA-ból. Volt azonban egy kikötés is: a srácoknak a biciklizéshez kapcsolódó költségek fedezésére a helyi konzervgyárban kellett dolgozniuk, hogy előteremtsék a pénzt. Mathias hamarosan helyi versenyeken indult egy 21 “-os Raleigh-vázzal, bár lábai még nem érték el a földet..

2009-ben már elismert mászó és hegymászó volt, amikor izgalmas és változatos karrierje hirtelen véget ért a Perui Cordillera Blanca-n történt  mászóbalesetével. Összevissza törte magát, csigolya, váll, csukló, combcsont, sípcsont, szinte mindent, egy ötméteres zuhanás során. Miután összezúzott, sebesült testvérüket bátyjai nagy igyekezettel és fáradtsággal eljuttatták az orvoshoz, hónapokat töltött az intenzív osztályon, amelyet jónéhány lassú, rehabilitációval eltöltött év követett a beépített fémekkel a testében. Kétségkívül erős akaratának és a félelmetes erejének köszönhetően állt talpra. Nemcsak az orvos lesújtó jóslatait akarta megcáfolni, miszerint soha többé nem fog tudni járni, de tovább akarta folytatni az életét és üzleti elképzeléseit a természetben. Mathias jelenleg a Nahual Ifjúsági Fejlesztési Program projektjében tevékenykedik, az outdoor léthez szükséges praktikákat,  túrakerékpározást, hajózást és evezést tanít mind az Ecuadorból, mind az Egyesült Államokból érkező hallgatóknak.

Biciklijéről így vall: “Tetszik az egyszerűsége, sokoldalú, minden terepen jól teljesít, megbízható. És legfőképpen olcsó fenntartani. ” Bár gondolkozik az első teleszkóp kipróbálásán, olyan emberként, aki egyértelműen támogatja az örökéletű, tartós felszereléseket, úgy véli, hogy a teljesen merev bringája is teljesen jól működik, különösen a tanyasi élet és az expedíciós stílus miatt.
Felszerelése is ezt az elvet tükrözi: a hosszú évek tapasztalatai eredményeképpen valamint a túrakerékpározás tagadhatatlan fizikai nehézségéből adódóan illetve a keskeny, egynyomos ösvények adottságai miatt is, minimál felszereléssel indul el. A felsőcső váztáskája egy, a testvére által bőrből kézzel készített darab, a váztáskája szintén egy masszív bőrtömlő, és hát az elülső heveder is a farm műhelyében készült, amely egy 20 literes Sea to Summit rollbag-et tartalmaz. A homemade táskában mindig ott lapul egy forró kávéval megtöltött termosz. A kis súlyból következik, hogy Matthias csapatos túrákon mindig elsőként kérheti ki a sörét…

Javarészt 3000-4000 méter közötti magasságban teker az Andokban, ahol a családi farmjukat meredek, hosszú, tüdőtpróbáló pályák veszi körül, így minden adott volt, hogy hozzáfogjon a Trans Ecuador Mountain Bike Route (TEMBRE) megkomponálásának.

De milyen is a TEMBR?

A singletrack változata – kemény, szórakoztató, technikai és rendkívül kalandos kerékpártúra kihívás, mindenképpen küzdelmesebb, mint a már korábban is létező könnyebb útvonal. Egy út, amely keresztezi az ecuadori Andokat: jelzetlen mocsárszakaszok, ősi gyalogutak, klasszikus kerékpár túraútvonalak, macskaköves utak, saras dózerutak és rövid szakaszokkal kisforgalmú szilárdburkolatú útszakaszok kombinációja. Hullámvasút a gyönyörű hegyvidékekeken, ködben kavargó vulkánok körül, fékcsikorgató ereszkedések a buja és mély zárt völgyekbe, magányos, hosszú szakaszok a kopár és áthatolhatatlan mocsarakon át.

A bicajozás a síkvidéki, nedves cukornád-ültetvényeiről és az itt élő afro-ecuadori népről ismert Salinas-ban kezdődik és Vilcabamba-ban, a rendkívűl magas életkort megérő lakosairól híres fürdővárosban ér véget.

Végighalad az ecuadori vulkánok áltak közrefogott folyosón, a vulkánok sugárútján, amelyet a 19. században a nagy földrajzi felfedező, Alexander von Humbolt nevezett el.
A legmagasabb pontját Cotopaxi és a Chimborazo árnyékában éri el az ország két legmagasabb vulkánjánál, utóbbi csúcsa a Föld felszínének legtávolabbra eső pontja a Föld középpontjától, az egyenlítői kidudorodás okán.

Tipikus jellemzője Ecuador magasanfekvő térségeire a végtelen kiterjedésű, szélcsendes és nyirkos füves mocsárvilág; ahol az elszigetelt Piñán település tradicionális házai között megdöbbennek a helyiek a betérő idegenek láttán… Mindenképpen említésre méltó a magashegyi régió növényzete: a Dél-Amerikában fellelhető rózsaféle a polylpepis, melynek kérgét finom, papírszerű pikkelyek adják és a narancsszínű chuquirahua, ami az ecuadori hegymászók hagyományos jelképe illetve a kolibrik nagy kedvence.

Ami az adrenalint illeti, nincs benne hiány, durva, csúszós lejtők, amik komoly kihívást jelentenek a legügyesebb montisoknak is. Történészek számára – mármint akik egyben a brutális túraútvonalakra is esküsznek- kifejezetten ajánlott, kétségtelenül átérezhetik az ősi inka nyomvonal szépségét az Ingapirca felé vezető úton. A festői Cuenca-i városka lenyűgöző látnivalókat kínál a gyarmati korszak építészeti örökségeiből keveredve egy modern városi hangulattal – ideális helyszín feltöltődésre és lazításra.

Általánosságban elmondható, hogy az út öt szakaszra osztható, közöttük érdemes legalább egy pihenőnapot beiktatni. Felbontható azonban külön etepokra is – az öt rész mindegyikét távolsági buszokkal el lehet érni. A minimalista megközelítés különösen a felszerelés tekintetében kulcsfontosságú a TEMBR  sikeréhez és élvezetéhez, hiszen többször is vállra kell venni a kerékpárt. A körülmények mostohák lehetnek gyorsfolyású vizekkel különösen rossz idő esetén, a mocsárak megtekerése önmagában is ügyességet kívánó, lassan haladó feladvány, miközben az energia pedig huss, elapadhat…

Ám a sikerélmény annál nagyobb, minél többet küzd érte valaki.
forrás és fotók